Aludni vágyom, még, még...
Álmomban hozzád értem, nem volt furcsa.
A felület, amire vastagon magamat festhetem a REM-em.
Futok az erdőben, máris nem véletlen, hogy föld darabkák és a hanyagul kapaszkodó gyökerek fekszenek mellettem.
De ezek tényleg itt vannak, itt, meg az ütődés a hátamon...
Úgy sajog...
Az ágyában sem lehet biztonságban az ember, ha az álmai kimásznak a fejéből.
Mondjuk ezt a növények és állatok közös térhalmazba gyűrődése is okozhatja.
Vagy nem tudom.
Biztos másokkal is megesik.
Visszaalszom magam.
Már nyújtok, de beázott a cipőm, aztán látom, hogy nincs is rajtam cipő, s csak az érzés maradt, hogy volt.
Besétálok egy kis faházba, ahol a csapból víz helyett sör folyik, és az emberek szomjasak, akiket eddig még észre sem vettem idáig, a falak hirtelen megnyúlnak hosszában, és a keletkezett folyosón sorban álló tömegek követelik a söreiket.
Beállok, és a mosogató fölötti csapból töltök, "csapolok"...
Próbálok magyarázkodni, hogy én csak egy korty vízért jöttem be, de senki nem hall semmit.
Érzem, hogy kiszáradok belülről, és a cipő is valahogy visszakerül a lábamra, aztán otthagyok mindent.
Dörzsölöm a szemem, a faházon kívüli erdő ismét a szobám helyszínévé zsugorodik...
Sár áztat engem és az ágyneműt...Már bánom, hogy tegnap éjjeli túlbuzgóságomban nekiálltam locsolni..
A hátam sajgó közepéről a saját szemétdombját csodáló macska én lennék.
Szorongatom a bennem szunnyadó cica nyakát...
Futok az erdőben, máris nem véletlen, hogy föld darabkák és a hanyagul kapaszkodó gyökerek fekszenek mellettem.
De ezek tényleg itt vannak, itt, meg az ütődés a hátamon...
Úgy sajog...
Az ágyában sem lehet biztonságban az ember, ha az álmai kimásznak a fejéből.
Mondjuk ezt a növények és állatok közös térhalmazba gyűrődése is okozhatja.
Vagy nem tudom.
Biztos másokkal is megesik.
Visszaalszom magam.
Már nyújtok, de beázott a cipőm, aztán látom, hogy nincs is rajtam cipő, s csak az érzés maradt, hogy volt.
Besétálok egy kis faházba, ahol a csapból víz helyett sör folyik, és az emberek szomjasak, akiket eddig még észre sem vettem idáig, a falak hirtelen megnyúlnak hosszában, és a keletkezett folyosón sorban álló tömegek követelik a söreiket.
Beállok, és a mosogató fölötti csapból töltök, "csapolok"...
Próbálok magyarázkodni, hogy én csak egy korty vízért jöttem be, de senki nem hall semmit.
Érzem, hogy kiszáradok belülről, és a cipő is valahogy visszakerül a lábamra, aztán otthagyok mindent.
Dörzsölöm a szemem, a faházon kívüli erdő ismét a szobám helyszínévé zsugorodik...
Sár áztat engem és az ágyneműt...Már bánom, hogy tegnap éjjeli túlbuzgóságomban nekiálltam locsolni..
A hátam sajgó közepéről a saját szemétdombját csodáló macska én lennék.
Szorongatom a bennem szunnyadó cica nyakát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése