Bögrével

Kontyba tekert bóbitám érinti a plafont,
Sötétre mázolnak a hétköznapok.
Vándorcirkusz platóján az utas vagyok,
Leittam tejúttal a távolt, a Napot.
Lámpafénybe teszem szemem,
Megforgatom,
Reggelim a csapba szorult,
Mártogatok.