Menza

Tudom, talán bántás,
De pocsék lett a rántás.
Lázad a főzelék,
Keserű, mint lekváron a penész.
Merész, de ehetetlen az egész.

Aki főzte, abban nem ész,
Csak is fürgeség tetéz,
Ábrándja kínját enyhíti
E feladat,
Hogy ő éhes szájakat betapaszt.

De mivel?
Gittel? Glettel?
Ragacsnak tűnő rizses tejjel?
Asztal aljára tapasztja a gyerek,
Ötletnek jó, míg sűrűje útnak nem ered.