Már érzem, hogy jön a tél, s én megyek.
Megyek, de csak a tönkre fele.
Vélem, hogy nem kell más, csak egy kis bátorság.
Én mégis fogom Rád, meg rá.
Aztán érzem, minden télen, hogy késő már.
Akikre fogtam (Rád és rá), már rég Tiétek az örök nyár.
Én meg csak megyek, haladok a tönkre fele.
Hogy játsszam meg, hogy jó itt nekem?!
Házszámot tévesztettem, nem életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése