Úgy mímeled a létet
Mint aki ízeket érez
Finomnak mondod
Nem szereted a kéket
Mert az hideg szín
A piros az meg vérez
Kellemes ez a hely
Csak sötét van
A villany meg sokat fogyaszt
A vakolat meg omlik
Ez ami bántja a valóságodat
Szerintem meg aki csak mímeli a létet
Az még szagokat sem érez
Összetéveszti a gyommal a szépet
Válasszal újra meg újra kérdez
Unja a gügyögést
Várja a nagyokat
Folyton dühöng
Számolja a napokat
Fél, hogy megint tél lesz
Nem segíti át a vakokat
Olykor én is csak mímelem a létet
Szeretem a kéket
Magamra tekerem a pirosat
Villanyt oltok a sötétnek
Amit felseprek az a vakolat
A földről
Hallgatom a gügyögést
Elküldöm a nagyokat
Nem félek, hogy tél lett
Átsegítem a vakokat
Mégis néha mímelem a létet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése